a visszatérés mûvelete
[Mohai V. Lajosnak]
Zörög a szív: sápadt dió. Menekül,
gurul, végül reccsen a nedves avarban.
Körte is hullik, döbben az őszi halálra.
Halványodik, készül a télre a mályva.
Nem tudom, anyámat miféle poklok,
apámat miféle szájszélen
hamisan csorgó, miféle dalok küldték.
Minden bûnöm előre elfeküdték.
Kertemet készítem őszre, télre,
talicskázok életre-halálra,
szikrázik kertemben a fûben a körte,
tündökölt-e bármi életedben, kérdi,
mondom, tündökölt, megölt olykor-olykor.
És téged megölt-e?
