Fábián István: BOLDOG YORICK

Yorick boldog, midentől
megszabadult.
Koponyája hűvösen gurul
a maradtak lélegzetét
szolgáló temetéseken.

Végső, magába térő foglalkozás,
[mondom]
a Nap felé fordítom kezem,
sártól tapadó ujjaim között
vérpirosan világít át az ég.

Ne engedj, mondja Yorick.
Ki volt, ki téged megírt,
[kérdezem] Ki ásta azt a sírt,
kérdi Yorick. Akkor azt mondom,
később beszéljünk, ne még!

További bejegyzések