Fábián István: ARRA MENJ

arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak
a hosszú árnyú estén.
arra menj, ahol az utat behullják
száraz akácfagallyak,
és gonosz tövissel kapnak lábad után,
ahol a hûlõ homokban nem hallod
saját léptedet,
és fehér falak mögül figyelnek
mélyszemû purdék,
ahol a háztetõn,
mint õslények csupasz gerincén
a Hold fennakad,
s rád ereszti sárga kutyáit,
hogy körülszaglásszanak:
Miféle idegen vagy?
ahol az éjszaka mögéd sompolyog
a házak közül,
és mikor ijedten hátranézel,
a kerítések mögül
lányok hívogató nevetését hallod.