Keresés
Close this search box.

Fábián István – A vonal – című kötetéről

Fábián István portréja

Írta: Varjú Zoltán
© DunapArt Magazin – 2024.12.17.

Fábián István A vonal című verseskötete a kortárs magyar költészet egyik remekműve, mely kitolja a gondolat és a forma határait, lefedve a költészeti ábrázolásmód szinte teljes spektrumát. A szerző, aki tervezőgrafikusként is jelentős művészi pályát futott be, műveiben a költészet és a vizuális művészet különleges egyensúlyát teremtette meg. A vonal nem csupáncsak a versek gyűjteménye papírra nyomva, hanem egy mélyen filozofikus utazás kezdete és vége; az érzelem, az értelmezés és az emberi látásmód határain innen, és azon túl.

A kötet különlegessége, hogy egy egyszerű geometriai formából – a képzeletbeli vonalból – indul ki, amit költői szimbólumként alkalmaz az élet, az idő, a közösség, a személyes és egyéni kivételesség összefüggésében. A vonalat – a kötet fő metaforájaként – az idő linearitására és az élet körforgására egyaránt értelmezheti az olvasó, ami egy különösen erős utalás az emberi élet, látszólagosan egyirányú vonalvezetésére. Mindezt a sorok között elrejtett feszültség érzékelteti, miközben a ciklikusan változó létezés lehetőségét sem zárja ki, csupán párhuzamba állítja és rábízza az olvasóra a tetszés szerinti változatot.
A vonal című vers a kötet filozófiai és vizuális központi elemét tárja fel. A mű nemcsak egyszerű geometriai formaként értelmezi a vonalat, hanem a létezés metaforájaként, magát az életutat szimbolizálja vele. Az emberi élet során feltett kérdésekre kapott válaszokat – a mit és a miértet, a kiért mit vagy mit nem -, a választás és a döntés súlyát, a számtalan személyes és sorsfordító találkozás meghatározó pillanatát.
A szerző olykor minimalista, mégis mélyreható kifejezésmóddal jeleníti meg, hogyan fonódik össze az emberi tapasztalat a térbeli és időbeli létezéssel. A képzeletbeli vonal a korlátok és lehetőségek között meglévő egyensúlyt hangsúlyozza, egyfajta hidat képez az egyediség és a hétköznapiság között. Elsőre igazi ellentmondásnak tűnhetnek ezek a kijelentések, ha nem látnánk meg azonnal az összefüggéseket a kötet olvasása közben.
A Híd. Avatás című vers Fábián István kötetének egyik meghatározó darabja, mely a híd szimbólumára építve vizsgálja az emberi kapcsolatot, azok változásait és küzdelmeit. A híd itt nemcsak fizikai értelemben van jelen, hanem metaforikusan is; átmenetet, egyfajta kapcsolódási pontot jelenít meg a két állapot, a két világ vagy akár két személy között.

A szerző költészete nem csupán a személyes megéléseit tárja elénk, hanem társadalmi szinten is érvényes üzeneteket hordoz és közvetít. A szerző ebbéli érzékenysége megmutatkozik az emberek különböző dilemmáinak ábrázolásában. Talán jó példa erre: A falhoz vert poharak című vers, mely a törékenység és a pusztítás motívumain keresztül vizsgálja az emberi érzelmek intenzitását és belső konfliktusait. A poharak képe egyszerre utal a mindennapi élet apró, de jelentőségteljes pillanataira és a végérvényességre. A megváltoztathatatlan állapotra, amikor összetörik valami – netán a lelkek mélyén összeroppan -, és végleg megsemmisül. A vers nyelvezete erőteljes, a törés és a zaj szimbolikája pedig az érzelmi csúcspontot és a hullámvölgy drámaiságát hangsúlyozza. A szerző ezáltal az ember belső küzdelmének – egyetemleges érvényű – élményeire fókuszálja az olvasó figyelmét.

A szerző verseire a precizitás és a nyelvi leleményesség egyaránt jellemző, amivel az olvasók azonnal szembesülnek. A kötetben alkalmazott vizuális elemek – mint a metaforák képvilága – és a szótagok ritmikai játéka nemcsak esztétikai funkcióval bírnak, hanem a tartalmi mondanivalót is felerősítik.
Nyilvánvalóan Fábián István tervezőgrafikusi múltja és költői munkássága között, tagadhatatlanul szoros kapcsolat érzékelhető. A vizualitása nem kizárólag a kötet küllemében és a benne található grafikai illusztrációkban, hanem a versek belső ritmusában is megnyilvánul, ami ütemről- ütemre fotografálja a szótagokat. A kötetben illusztrált vizuális elemek, a szerző szélesebb művészeti látásmódjáról tanúskodik, mely egyszerre reflektál a kortárs művészeti irányzatokra és az egyetemleges emberi értékekre. Egészében nézve, teljes harmóniában illeszkednek össze a kötet részei.

Személyes meggyőződésem szerint Fábián István a kortárs magyar költészet és vizuális művészet egyik kiemelkedő alakja, aki képes újat alkotni a hagyományos alapokon. Ez a kötet nemcsak a költészet kedvelőinek, hanem azoknak is szól, akik a művészet különböző formáinak összekapcsolódásában keresik azok szépségeit

Fábián István költészete és grafikája közös nyelvet teremt az érzelmek és a gondolatok között, ami maradandó élményt nyújt az Őt olvasónak. Őszinte örömmel tölt el, hogy István megosztja ezt az élményt a DunapArt Magazin olvasóival, amivel minden egyes alkalommal a barátságunkra emlékeztet.

Fábián István: A vonal
Gondolat Kiadó. Budapest, 2023.
ISBN: 978 963 556 447 7

További bejegyzések