Keresés
Close this search box.

Fábián István: A PIPACS ÉJSZAKÁJA

félelmes virágzás indul,
csönd púposodik villó sötétben:
fürdesz, mint tyúk a porban.

a vad-mák most a minden,
szinesztézia, pontos egybehallás:
mezőn a pipacs égre lobban.

vörös fátyla lüktet a szélben,
gyengesége mindig hitet-vallás:
halhatatlan egy-azonosság.

mert ő az, aki az időt termi,
a leggyorsabban meghaló virág:
mire letéped, tenyereden hűl a semmi.

További bejegyzések