mint az átlőtt csontú eb,
mint ki sem talált, összevissza istenek:
dobálja magát a tenger.
dühénél csak kínja nagyobb:
az örök idővel volt ő viselős,
kinek nyíló virága lesz az ember,
lesz a valóság és lesz az elmesélt.
most elvetélt magába fúlva. az ős-
hideg vizek fölött áll a semmi.
hová lehetne itt lehetni: áll a szél.
