(E. A. Poe-val a kocsmában)
Az állat egyedül van. Tudatlansága védi.
Ha seregesen, csordában, falkában jár is,
magába zárja az örökös evés, bámészkodás.
Az állat jön, lovak, madarak, pókok jönnek.
Jött az éjszaka farkasa is, rozsdás
sötét szemével szemembe nézett.
Hűvös szél állt a holdas lombokon,
a farkas bólintott szép, okos fejével.
Halálom enyém. Azon nem osztozom.
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
Ez itt a másik oldal. Azt mesélik, a házak összedőlve, megrepedve. Rakéta hull alá a földre, mégis egész családok élnek elfeledve. Az álmok érthetetlenek lehetnek
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
