Keresés
Close this search box.

Fábián István: A KILAKOLTATOTTAK (vers) – Fábián István grafikai munkái

Úgy hagyják el arcuk,
ahogy cipők szállanak
balesetekben:
nemlátó szívvel,
vakult lélekkel
redőnyzuhanás után
az éjszakában.

Hallani vakok,
látni süketek.
Opálos tekintetük
mint régült üvegek
karcos homálya:
meghalás nélkül, már
örökre útraváltan.

További bejegyzések