Csalog Zsolthoz
Már huszonöt éve halott,
fekszik ugyanannyi éve.
Vele párhuzamos vagyok,
csak hogy élek,
ennyit épp kivéve.
Mint rozsdás szög
asztallapba verve,
koszlott abrosz
végtelenjén állok.
Kerül még bármi halál ok,
de leszünk még mi is heverve:
cigányok, zsidók, magyarok
egybekeverve. Nem tudom
van-e még velünk
a kilöttyent levesnek terve.
Bp., 2022.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
