Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot.
[Elköszöntek a vétlen tévedések.]
Távolodik a távozó: rontott
útjairól már vissza sose fordul.
Feloldozásért koldul a test:
[Pléhtárnyérra hajol jézusunk.]
az elmenő bűneit falja urunk:
hajnalokat fest lezárt vigíliákra,
eszik s födőt rak minden világra.
[A végzet már végleg bevégzett.]
Isten szarvasává lesznek
a kivérzett, elfutó szarvasok.
De nincs megváltó, ki sok bűneink fölenné.
[Vagyunk időnkbe fulladt szegények.]
Bálnák szemében lassan fordulunk hanyatt
az egek, a vizek és az engedő föld alatt.
