Fábián István: A BŰNEVŐ VIGÍLIÁJA

Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot.
             [Elköszöntek a vétlen tévedések.]
Távolodik a távozó: rontott
útjairól már vissza sose fordul.

Feloldozásért koldul a test:
             [Pléhtárnyérra hajol jézusunk.]
az elmenő bűneit falja urunk:
hajnalokat fest lezárt vigíliákra,

eszik s födőt rak minden világra.
             [A végzet már végleg bevégzett.]
Isten szarvasává lesznek
a kivérzett, elfutó szarvasok.

De nincs megváltó, ki sok bűneink fölenné.
             [Vagyunk időnkbe fulladt szegények.]
Bálnák szemében lassan fordulunk hanyatt
az egek, a vizek és az engedő föld alatt.

További bejegyzések