Pohár az asztalon,
vörösborral teli,
mellette a palack üres.
Naplemente fényeivel játszanak a felhők,
lágy szellő fújdogál,
kopogtat az este.
A tornácon ülünk,
recseg a hintaágy,
leér a lábunk.
Várunk valamire,
mire, miért,
nem tudjuk.
- Varju Zoltan