Erdős Márton: Várlak

amikor novemberben valaminek a végén
a hó hull kint csöndesen nagy pelyhekben
a lélek újra s újra ablakot nyit rád Édes
s az a gondolat is sötétszőke s kecses
hogy kezed akár egy látomásban is de
érinthetem talán egyszer s az anyajegy
málnaszín ajkaid felett mi megjelöl s
felmutat Téged feddhetetlen sötétkék
tekinteted ami lát engem s én várlak
akkor is ha rezzenéstelen távolodsz el
csak lenne egy földöntúli ódon vonzás hogy
jöjj s megtalálj amikor valaminek a kezdetén
a hó hull kint nyitott ablakodnál nagy pelyhekben