Erdős Márton: A hátsó félszoba

ott majdhogynem rábukkansz
jelenléted éjhideg sötétkék
rejtelmére s áthaladnod sem
kell egy régi őszi álmon
mert kivilágítja az olvasólámpa
halovány fénye s félig elhúzva
a sötétítő függöny s kintről
más fények is bizonytalan
oda beszűrődnek egyre másra
a Rózsa utcai lakótelepen újra
gyerekként kiságyadban forgolódsz
a szobaajtón túl a hosszú
folyosó félhomályosan sejlik
nyolcvanhatban vagy talán
nyolcvanötben s újra látod
ezt lélekben mégis mennyi
felejtés halmozódott fel a kanizsai
Atlantiszon mellyel együtt talán
ártatlanságod az ami sosem
létezett ha mégis bizton elsüllyedt
lehet abba a hátsó félszobába
haza ugyan sosem térhetsz
szétdobált játékok a padlón
s anyám mintha résnyire
behajtaná az ajtót a gyerekkor
fölött a balatoni Napkorong
néhai nagyapám festménye
mit régebben neki ajándékozott
s e pillanatképek megkoptak
csalfán s kaotikusan szívedben
mégis velük bukkansz
rá bizonytalanul egy régen
várt csillagképre is mi csöndesen
gyúl ki benned túl a negyvenen
éjhideg van s árvaság
minden emlékezésben