Erdei Péter: Költő után

Az utcán
szitáló köd,
szórt fény, a
macskakő
átkozottul
csúszik, és
a lábak
sem bírják ma,
mint régen.
A költő
után lépek,
csúszkálva,
miközben
esőféle
dzsesszt dobol
vállamon,
szürke felhő
az égen.

Baktatok
szerzőnk után,
a beton
díszkövek
cementközén
sárszerű
sóderkosz
szivárog ki –
remélem
vakmerően –
majd, ha már
az utcán
nem, legalább
verseimben
utolérem.

Reggel van
friss délelőtt
esetleg,
nagy, színes
betonformák
a placcon –
ülök egy
padon, nézem,
hogy csúszkál
dinnyehéj
a térnedves,
burkolaton.

További bejegyzések