Életének 78. évében elhunyt Horányi György (1947–2025) Pro Urbe-díjas költő, író, előadóművész, a DunapArt Művészeti és Kulturális Egyesület alapító tagja.
Horányi György sokoldalú, nyughatatlan alkotó volt: tanítóként, népművelőként, kollégiumigazgatóként, majd vállalkozóként dolgozott, mielőtt újra visszatért első szerelméhez – az íráshoz. Tinédzserkorában kezdett verselni, de csak 65 évesen, 2012-ben tért vissza a költészethez. Azóta rendszeresen publikált a Paksi Tükörben, több antológiában és önálló kötetben is.
Ötletgazdája és megvalósítója volt a Paksi Irodalmi és Művészeti Kávéháznak, ahol a város alkotói és közösségei találkozhattak. Írásai a szakrális témáktól a groteszkig terjedtek, gondolatait gyakran „cetlikre” jegyezte fel, később ezekből formált verseket és kisprózákat – innen ered önmeghatározása: „cetliköltő”.
Hitét személyes kapcsolatként élte meg Istennel, nem intézményként. „Ne a lelkipásztorok közvetítsenek, ne a vallási vezetők higgyenek helyettem!” – vallotta.
Horányi György életét a fény hatotta át: először, amikor világítástechnikai vállalkozásokat működtetett, másodszor, amikor megtért és hívő emberként a belső világosságot találta meg.
„S lőn világosság” – Horányi György újra megtért Istenéhez, most újra a fényben jár.
A Dunapart Magazin szerkesztősége, ezúton is szeretné őszinte részvétét nyilvánítani a családnak, és mindazoknak, akik tisztelték, szerették Horányi Györgyöt.
