Franco Cajani (1943), a kortárs olasz költészet középnemzedékének neves alkotója Lombardiában, Seregno di Brianzában született. Művészettörténész, kritikus, számos irodalmi és művészeti periodika munkatársa, a Quaderni della Brianza felelős szerkesztője.
A töprengés a szélben c. versciklusában a költő érzékenysége a művészettörténész széles körű ismereteivel párosul. Cajani mint az olasz-magyar kulturális kapcsolatok tevékeny résztvevője, a balatonfüredi Salvatore Quasimodo-költőverseny alapítója, a magyar és közép-európai irodalom, kultúra és történelem kiváló ismerője.
Részlet az előszóból
„Visszafelé álmodásról”, „az érzelmek hullámvasútján elhomályosuló tudatról” beszélünk, a „soha meg nem bocsájtó időről: visszatérő elemei ennek a költői világnak, mely minden időben a költő belső világából, a saját életútjából merít ihletet, egy olyan történetből, melyet fáradhatatlanul kutat, s most íme, elénk tár, az „ éjszakai Stilnox” tükrébe nézve, mintegy Orfeusz és Euridiké mítoszát idézve, még mielőtt elérkezne az a pillanat, melyet előző kötetének záró versében kertelés nélkül „végső célnak„ nevezett (Hungarovox, 2017). Ez itt válik remegő szorongássá, amit „energikus elköteleződésként megélt„.
Visszatérő motívum ez, mely vezérfonalként vonul végig a köteten az utolsó versig, melyben a költő megállapítja, hogy még ha „nem is változik minden igazán„ az „energikus elköteleződésként„ megélt kötészetben, mely egyfajta jövő „az utódok számára”, megéri utánagondolni és együtt felépíteni „alakot adva az alaktalannak, azaz annak, amit Montale „nemtett”-nek nevezett, s amit mindannyiunk a maga hétköznapiságán keresztül tapasztal meg, a szándák és a frusztráció „szüntelen feszültségében„, az energia szétterülő „két kézzel felénk nyújtott legyezője”, míg feltételezett saját történetünket alkotjuk. (Vincenzo Guarracino)
44.
Elűzni a félelmet / szembenézni a betegséggel
nem rejtőzni előle
elszámolás a természettel / mostohaanyáddal
aki szült téged
magaddal cipeled / felfrissítendő rád zúduló hatás
a szülésből aszeptikus poggyász gyanánt / eltávolítani a méhlepényt
nem csírázik ki már / ártatlan szankciók
a gondolatok szabálygtalan / pályákban túlcsordulnak
megérzések racionális okokból
a kopás kölcsönös elítélése szükségszerű
nincs több lehetséges visszatérés
hasztalan rágódni véget ért szerelmen.
50.
Tanulni hasonló népektől / tiszta elme lép a feszengés helyébe
előny kínál kincs gyanánt / túláradó barokk díszítést
az ócenánból hangok, s üzenetek buknak elő
csobogását hallgatva
félénk barátnak bizonyult barátok
a testvérek kiket csak úgy talál az ember / kopogó tájszólás
a barátokagt keresed / próbára teszed / ámen.
