Joyce Carol Oates amerikai írónő, költő és pedagógus írói világa.
Egy ingyenes könyvtárolóban találtam meg Joyce Carol Oates Norman és a gyilkos című válogatott elbeszélések kötetét. Megrázó novellák, ellentmondásos szereplők. ó nyári olvasmány.
„Gondoljanak a szavak hatalmára, olvasóim! Minden a stílustól, a hangvételtől, a megfelelő gesztustól, a szavakkal való isteni játéktól függ.”
Joyce Carol Oates 1938. június 16-án a New York állam-béli Lockportban látta meg a napvilágot, munkásszülők gyermekeként. Magyar származású anyja, Carolina Bush egy kilencgyermekes családban nőtt fel, apja, Frederic James Oates noha korán otthagyta az iskolát, ám egy életen át tartó kétkezi munka után a nyolcvanas évek végén beiratkozott az egyetemre. Öccse, Fred Jr. öt év fiatalabb nála, tizennyolcadik születésnapján pedig megszületett súlyosan autista húga, Lynn Ann, akiről Joyce Carol Oates így vall: „Ő és én hasonlítunk egymásra. Azt hiszem, az élet nagy része véletlenek, és szerencsék következménye.” Oates-hez nagyon közel állt apai nagyanyja, Blanche Woodside, akinek halála után derült ki, hogy Oates nagyapját egy kocsmai verekedésben meggyilkolták, és Blanche egész életében rejtegette zsidó örökségét. Oates később nagyanyja életének néhány részletét megírta a The Gravedigger’s Daughter (2007) című regényében. Visszaemlékezve az írónő boldognak, egymáshoz rendkívül ragaszkodó családcentrikusnak jellemezte gyermekkorát.
Oates ugyanabban az iskolában tanult, mint az anyja gyermekként. Élénk fantáziája már óvodás korában megnyilvánult: mivel még nem tudott írni, kitalált történeteit lefestette és lerajzolta. Korán kezdett olvasni, emlékei szerint a nagyanyjától ajándékba kapott Lewis Carroll Alice Csodaországban lett az első igazi olvasmány-élménye: „gyermekkorom nagy kincse, életem legmélyebb irodalmi hatása, szerelem első látásra volt!” Tizenéves korában mély hatást gyakoroltak rá a Brontë-nővérek, Dosztojevszkij, William Faulkner, Ernest Hemingway és Henry David Thoreau könyvei. Oates 14 évesen kezdett el írni, amikor nagyanyja egy írógépet adott neki ajándékba, attól kezdve iskolás évei alatt sorra ontotta elbeszéléseit. 1956-ban végzett a Williamsville South High School-ban, ahol középiskolai újságként dolgozott. Az érettségi után ösztöndíjasként a Syracuse Egyetemen tanult. Tizenkilenc évesen nyerte első díját egy kifejezetten nőknek szóló írópályázaton. 1960-ban, a diploma megszerzése után beiratkozott angol szakra a Wisconsin Egyetemre. Két évvel később – háromhavi ismeretség után – férjhez ment. Boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatuknak több mint 45 év után, 2008 februárjában férje halála vetett véget.
1962-ben Detroitban telepedtek le. A város nagy hatással volt rá, élményei első könyvében (Them) is megjelentek. 1967-68-ban Guggenheim-ösztöndíjas volt, 1968 és 1978 között, mint az ontariói Windsori Egyetem angol professzora dolgozott. Íróként egyik legtermékenyebb időszakát élte, évente 2-3 új regényt illetve novellagyűjteményt is publikált. Harmincéves korára Amerika egyik legelismertebb írója lett. 1978-ban férjével Princeton-ba költözött, ahol a helyi egyetemen oktatott. Saját irodalmi lapjukat (The Ontario Review) ekkor indították útjára. A 80-as évek elején megjelent Bellefleur című regénye az első volt gótikus hangvételű művei sorában. Egy időre búcsút vett a pszichológiai realizmustól, de a családi krónikákhoz időről időre visszatért. Elbeszélésmódja Dreiser, Steinbeck és Faulkner hatását tükrözi. Történetei középpontjában gyakran állnak kiszolgáltatott nők – akik szexuális rabszolgaság és egyéb erőszak áldozatai -, vagy az amerikai csendes kisváros őrültségtől sem mentes lakói. A regényeken és novellákon kívül drámákat, verseket, irodalmi tanulmányokat, sőt gyerekeknek szóló történeteket is ír. Álnéven is (Rosamond Smith, Lauren Kelly) publikál. „Az ember úgy lakhat szabadságának légüres terében, mint egy bezárt kocsiban céltalanul zümmögő légy, és nem kell a kiszabadulással vagy azzal foglalkoznia, mit csináljon, hisz úgyse csinálhat semmit, amíg ki nem szabadul.” (Joyce Carol Oates: Luxusvilág) Az ismert írók közül Joyce Carol Oates hatszavas életrajza: „Az igazi bosszú jól élni nélküled”. A különlegesen termékeny amerikai írónő a tőle megszokott módon kényes kérdésekkel foglalkozik: legyen szó az eutanáziáról, nemi erőszakról vagy öngyilkosságról. Műveinek többsége magyarul is olvasható: Jó étvágyat, Amerika; Luxusvilág; A földi gyönyörök kertje; Áldatlan szerelmek; Bellefleur avagy A családi átok; Tégy velem, amit akarsz; Napforduló; Irgalmas ég; Norman és a gyilkos; Hűtlenség: mesék a bűnről; Megtört szívek balladája; Én nem az vagyok, akit ismersz; Állatok; Nemi erőszak, Egy szép szűz leány, Pikk, Bubi.
Az Amerikai Akadémia, valamint a Művészeti és Irodalmi Intézet tagja. 1967-ben és 1973-ban O. Henry-díjat, 1970-ben a Them című könyvéért Nemzeti Könyvdíjat kapott. 1990-ben Rea- és Elmer Holmes Bukst-díjjal, 2005-ben Fémina-, 2007-ben „Az év humanistája” díjjal tüntették ki. 2011-ben Barack Obama adta át neki a National Medal of Arts díjat, ami a legmagasabb szintű állami kitüntetésnek számít a művészetek, illetve a bölcsészettudomány terén az Egyesült Államokban.
2017-ben Joyce Carol Oates regényéből készült adaptációval jelentkezett a cannes-i filmfesztiválon a könnyed stílusa és a műfajok váltogatása miatt gyakran Francois Truffaut utódjaként emlegetett Francois Ozon. A L’amant double (Kettős szerető) című hitchcocki thriller olyan kérdésekre keresi a választ, hogy kivel is osztjuk meg az életünket, milyen szexuális vágyainkat merjük megvalósítani, és mit tennénk, ha lenne egy hasonmásunk az életben. Joyce Carol Oates az elmúlt években kreatív írást tanított a Berkeley Egyetemen, 2018 tavaszán vonult vissza a katedrától. Az évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik várományosaként számon tartott írónő ma sem pihen.
