(vágy)
ma megérintett a láthatatlan
tisztán éreztem s nem tudtam mi volt
mert értetlenül és megriadtan
tág pupillámban ég egy fénylő folt
talán a tenger hullámzó tenyér
ringatom magam segítsen álom
remél az ember mégis; hova ér?
kifeslő virág egy meggyfaágon
(olvadás)
fák hajába zúg a szél magánya
a tócsa épp levedli bőr jegét
nap kap sután fázósan kabátra
s a föld szárítja nedves szőrzetét
lompos árkok álmos lomha szája
benyelve mind a piszkos hó levét
sárdagály dagadva nő magába’
kátyúba vetve kocsim kerekét
(vetítve: fordított a kép)
a fészer deszkaoldalán
kicsinyke résen bámulok
– ujjnyi ez a képtelen világ –
a fény egy zöld szőlőlevélen át
mint obskurán rezegve ejt meg
– vetítve fordított a kép –
csalán ez itt épp fuldokol a porban
és eperfa árnyán ittas kiskacsák
– puhán terülnek el ha talpuk összeér
hamar fejükbe száll a szesz
