Egry Artúr: söröző az alkonyhoz

UV fény; s az utca színe kék japán
a bár falán szelíden piszmog az este
elöl a lámpák fehéren és keresztbe
vérző parázs a kocsik fénylő farán

söröző vár rám zsúfolt bár-piszoár
egy parkoló hever a csillagos égen –
engem sodor november az esti fényben
s én vagyok a habbal telt söröspohár

száll felfelé ezernyi apróka mák
lazán zsinórra fűzött játékos gyöngyök
fehérlő paplanná felhabzó göröngyök

s megül a pohár száján a sokaság
hullámzó pára fut rá az alkonyatra
én vagyok a gyűrt idő újabb darabja