(két szomorú dal)
(1)
öltsd fel a hollófekete leplet
vedd magadra a gyász tompa színét
elvesztegettél megint egy percet
forgasd meg szádban az ima ízét
akár a tenger keserű füvein
akár negyven napra a pusztán
etted mit tettek böjt ünnepein
elibéd s ezeken éltél pusztán
(2)
koromtól vergődő sebesült lepkék
egódba villannak mint tompa szike
ülj tort minden odalett percért
a bánat most az egyetlen jelige
akár a tenger keserű füvein
akár negyven napra kívül a pusztán
tisztulj meg magányod őrtüzein –
Istenre számíthatsz pusztán
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026