szívdobogás az anyagban
álma keleszti a termést
gyúrja odább szakadatlan
formahibája szerencsés
fut fel a tészta a dombra
lisztes a pára a pékség
tágul a bukta nagyobbra
vágyva ha nő a teremtés
így cseperedne mi múlik
őrzi kovásza a lelkét
vissza az őskori jussig
megsüti nékem e zsemlyét
lükteti káosza csendem
– almafa bölcsel a kertben