(Mednyánszky László: Olvadás 1916)
a fák hajába túr a szél magánya
egy tócsa épp levedli bőr jegét
a nap sután kap fázósan kabátra
s a föld szárítja nedves szőrzetét
a lompos árkok álmos lomha szája
benyelte mind a piszkos hó levét
a sárdagály dagadva nő magában
utakra téve kátyúzó tenyerét