Tavasz hegedűjén játszik
a vak sors, akár egy utcai koldus.
Vess hát alamizsnát, addig
amíg nem vesz Ő maga tőled!
Ne feledd, bár hogyis fut szekered,
az ő nyara érleli búzád, s őrli ki lisztjét.
Ha hagy valamit is a kaszás,
aratást mímelvén kicsépli a magot.
Éhkopra ítélve a reményt
s téged, hamar megjön a tél.
Budapest, 2002