gyúr Mári néne csak száll a tekenő felett
dagasszon tésztát és szakítson kenyeret
lángosok pihennek ‒ amott egy tiszta vászon
kenyér kel suttogva a nevelt kovászon
tető ragyog ‒; a fehér lábú házak falán
cseresznye sárga délutáni kora nyár
fekete legyecskék kavarnak körbe egyre
újabb és újabb körökben keveregve
faepertől a kacsákon úrrá már a spicc
a világ korhelynek áll mégis furcsa vicc!