(Philadelphia, 2003)
A rám szusszanó éjszakában
Kietlen állt a néma környék,
A buszmegálló egymagában
Volt a nemlét és öröklét.
Havaktól piszkos szürke járdán
Várt két törött arcú asszony
Hajnali három felé, kábán,
Hogy egy buszt el ne szalasszon.
Hozzájuk léptem akkor csendben,
S a philadelphiai estben,
Hogy senkit meg ne riasszon,
Zavartan, lágyan szólt a hangom:
‘Mondják, jön még busz ma este,
Amely hazavisz Budapestre?’
DunapArt INFÓ 2026. 02. 07. Az elmúlt 2025-ös év és a 2026 január hónap kiértékelése.
Tolvajjá lesz egy énrészünk. Vállunktól karunkon át iramodik bennünk a nyugtalanság. Az ujjbegyeknél végül kiszalad. Helyén kettőnknek dorombol egy cirmos pillanat. Akkor, mint virág szirmáról
eleve rossz évjárat vagyunk: az ötvenkilencesek mindenből kimaradtak – nekünk nem jutott háború sem forradalom sem terror sem kényszerű emigráció maradt a macskaalom-szagú gulyáskommunizmus a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
