ne ragadj magadhoz
pók-szálú rugalmas kötelekkel
felforró valóddal örökre
lüktető vérereddel
vibrál bennem reszket a hús-vér
vágy mint a gyertya lángja
ahogy a lámpa fényét
az esetlen szél szétszitálja
hiányod megárad, sodor
a vágy csigás örvényekkel
taszíts taszíts el engem
örökre lökj el a kezeddel
fojts ölj bele sejtjeim
ősvágyú mélységes tavába
had szabaduljak had meneküljek
tiszta-mély magányba!