Hiába vársz a híd alatt
hajóm kikötni csendben
immár a vágyam az maradt:
most hagyj el kérlek engem
testemet hullámod veri
ellen az árral úszva
azt mi még bennem emberi
apró darabra zúzza
mindez csupán már átkelés
az evilági kompon
mosoly mint végső átverés
gonosz de majd megoldom
vágyam kezedben görbe kés
hiába csendben mondom.