(éjjel-nappal Budapest III.)
mivé lett ez a lankadt-lelkű fura ország
ahol bugrisok a kereszteket lehugyozták
e barbároknak durvasága rútra tágult és irigy
báránybőrben urizáló filantrópnak ez a sikk!
százszögletű gyűlöletben; bűnben nevelt gyermekek
összekuszált puszta létük termeli a szemetet
nem fal s erőd; de boglya város; aligha végleges
olyan mintha romlott volna: – bűzös halleves
úgy van, persze végtelen is; virágos és viruló
sorsa már nincs; elsöpri majd, ha újra árad a folyó
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
