(a nyom)
anyakönyvi lapokon történetem
kötés és oldás szó-rejtvény a jelen
a szöveg szikár tömény a tartalom
kalligrafikus vonal papírlapon
enyhén hajlik jobbra dől el a forma
északi szélben bókol a fák orma
kötővonal csipke a szóközökön
szakadt legyező most újra kötözöm
mégis az elhallgatott „vajon”-okban
cifrára nyűtt bogokban az ok ott van!
(mormoló)
elmúlás lüktet dobogó eredet
közös dallamot ingat az éjben
saját remegést tart a tenyered
saját félelmed vibrálhat fehéren
egy talált kabátra hímzett képregény
felmenők és elmenők írt-nyoma
a könyv magam elé tartott remény
hogy véletlen sorsuk nem volt ostoba
harmonikus talány a kézírás
a part alatt öreg betűk loholnak
pár gyászhuszár a sík papír jegén
lósóska lenn a fűben – eléri más
megfejti más – eléri ha holnap
csontok dobolnak az éj sötét egén
(ha nincs)
betűk és könyvbe írt regény
parókiák kis templom fészer
egy marék por ha még enyém
ha épp nem hamu egy kavics
mert nem hamu a drága ékszer
tartása kő mely nem hamis
magán történelmem a kincs
„nem koholt fikció és kényszer”
hiánya fáj mert fáj – ha nincs