Nincstelen még kamasz álmaim is mind elmenekültek
Erdeimben szarvas alig jár őz nyoma nincs rég.
Városi nép zaja gépkocsi böffen a hajnali ködben
s néha a forrás tiszta vizéből inni lehet még.
Ennyi maradt: öröm és bú. Elfedi lassan a múltnak
új kusza lét-televénye a költő-őst aki volt Babits.
Gránit – a borhegyi költő szirt – mi a völgyre tekint le.
Jónás sorsa nem emberi lépték nem lehet ő csak kavics!
Húslevesek közt Szindbád néz fel a nyári Tabánra.
Krúdy után már mítoszi minden ilyen menükártya.
Konflis várja az útra kelőt hazatérni a hajnal előtt.
Műveltség bora – Márai szomja e borba’ barátra lel.
Társa; magánya ha mennie kell majd újra hazátlanul.
Fenn jár Lázár csillagos éjjel az égi mezőkön.
Víg mese buggyan a ködmöne cifra virágaiból már.
Alszik egy ország. Népről álmodik ősi magáról.