Egry Artúr: BEÉRNÉM CSENDDEL

kék iringó és zsenge fű nem enged
szélfútta hátukra nem lép a lábam
az égi mezsgyék bírják ezt a rendet
a szél ha fú —; mert fú — hiába lágyan
beérném csenddel éjezüst időmben
a szélfútta semmi partján hallgatok
harmat rezgő esti fűben időtlen
régi rendek tartják s női hajlatok
éjezüst időmre s reám mi várhat?
csak sejtem én a zsongó zöld imákat
csend tart a rét-esti feltámadásban
szelíd kezében a „valami-másban”
hol napernyők az eres nagy levelek
szél fú kék Hold és Nap között lebegek