a kiáltás voltam én a bársony
tiszta hóban a szelíd madárnyom
ki a vas hidegről mit se hallott
sem azt hogy merre múlik Afrika
szívemben ártatlan praktika
hullámverése még nem morajlott
vakon bolyongtam én a bársony
hittem fontos az: mindenki lásson!
és felnőttem sáros parányok porán
megértem hulló vackorok alatt
lazult a hit ahogy a szél szaladt
és őszintén hittem: én vagyok pogány
fájdalommal telt edény a bársony voltam
hogy körmömig belevásson
olyan nagyra voltam és hiszékeny
gyertya-fényű figyelmes optikám
unottan görbült fénnyel rótta rám
nap a napra sápadt képregényem:
e diszkrét rendszer bájos zavarát
kevés gumibottal lényegében!
megbocsáss barát talán ma bánom;
kék munkásruhában: munkás Atlasz
és bölcs tanulság a marxi maszlag:
tévedés cinkos az árulásban!
csak balek vagy; egy hülye álruhában
a csalódás voltam én a bársony
lepke nem lendül nyárson, parázson
csak fesd a költő haját deresre
rémülten dobolja el ritmusát
e rend álságos humanizmusát:
egy halk sikolyban összegyűrt verse!
a kor minden álmot átfont;
lenn én óvtam én a bársonyt
a fekete nagy dobozban
ismerője mindegy hogy kinek
fenn az éj szikár csillogása
tapintható volt érdes és hideg