lágy latyak
a meztelenre vetkőzött meder
pár óra még
a tenger mindent visszanyel
a nap követ szemedbe
tükröz millió érces fémdarab
hullámok hátán
ahogy a fényben elhalad
meztéláb lépdelsz
rugalmas lenn a friss homok
még ott a jel a pillanat
elmossa majd a lábnyomod
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
