lágy latyak
a meztelenre vetkőzött meder
pár óra még
a tenger mindent visszanyel
a nap követ szemedbe
tükröz millió érces fémdarab
hullámok hátán
ahogy a fényben elhalad
meztéláb lépdelsz
rugalmas lenn a friss homok
még ott a jel a pillanat
elmossa majd a lábnyomod
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
