még tintakék fényben haladtam tétován
hajamban szelíden ott babrált az este
parázs vérzett a kocsik felfénylő farán
elöl a lámpák fehéren és keresztbe
s házak sötétlő kusza tömegében
miképp uszadék fák a fekete árban
velem sodródott március esti fénye
akár a könnyű hab a söröspohárban
s amint a laza játékos apró gyöngyök
szállottak felfelé, mint narancsos pászmák
halotti fehérben sápadó göröngyök
ahogyan az üveg oldalát megmásszák
napomra hűlt felkéklő gyémántos pára
fészkén est ül így – házaink ablakára