a vers szövetén matatnak
lágy húsában a szövegnek
elcseszett szövőmadarak
hajnalig itt szövegelnek
ezer és egy szárnycsapással
finomra hangolt tollzörej
vendégszöveg – egy szerte-írt
– mely egybeszőtt és közröhej
egy elmért megcsúszott szöveg
– lehet hogy mégis egy„befőtt”?!
két zokni tán két sziámi
szőtt szöveg közt mi egybenőtt?
posztmodern – mondjuk ki!
gyémánt és kavics: egy bánya –
a létnek humánumát
széjjelzúzza és felzabálja
erkölcs és szépség örök
szabályát csak húzza-vonja
a valót átírni vágyik
vég nélkül újra és újra
az író úr így posztmodern
mindez „mozi” önmagának
betépett már reggel tízre
vele vonyít a férfibánat!
