keserű
méz-sárga serből szürcsölök
e kerti asztalnál ellennék reggelig
ahol
a csillagok a sötét fű között
hajnalban fényüket egyszerre meglelik.
megvagyok
más szóval: – mindez tényszerű –
amint feszül a húr az Isten ujjbegyén
mikor
a vállához szorítva a hegedűt;
magának játszik a mindenség peremén
de mennyi
mindent kibírhat az ember
egyetlen éj amíg a késeket fenik
ahogy
a narancsfák az érő teherrel
kínjukban a földet keményre verdesik