a reggel mint üveg sör
szétfröccsen a kövön
fény habzik szét olajfolt
bőrözte szín-körökön
szétrongyolt plakátok
ragasza falakra fákra
a Teleki térnél
kutyáktól mocskos a járda
álmosan nyitnak
a picinyke kínai boltok
megszokott nyomoruk
könnyed és oldott
szaglik az utca
mosdatlan tegnapi illat oson
félrehúzódunk tőlük
a zsúfolt villamoson
– csigamód robogunk
akár a múlt-századelő –
megálló az utca
mint rozsda-vert temető
a barna járdán
egy dús kurva épp dohányzik
arra gondol
ma újra hosszan éjszakázik
a piacon itt-ott
már mozdulnak álmos nepperek
arrább csóró cigányok
nagy szemük barna és kerek
vak ablakok és vak sorsok
tompán fénylenek
vékonyka kenyértől
sovány a régi MÁV telep
kora nyár van
egy koldus ül a rozzant padon
oly szegény
annyija sincs
hogy ráérjen nagyon