Nem tudom, ki az a Sexpír, vagy Seggszpír, de Boda tanárnő szerint nagyon okos lehetett, mert annyi mindent összeírt, hogy egy rendes ember egész életében sem képes elolvasni, nem még megérteni. Beszélt valami Hamletről is, aki állandóan csak gondolkodott, bele is halt; persze nem érdekel engem semmiféle Hamlet, sem az omlett, ömlött rólam a víz, amikor az Anyám tyúkját kellett felmondanom az osztály előtt, kívülről, és belülről is, röhögött mindenki, még én is, a végén sírva rohant ki a tanárnő az osztályból. Persze, nem panaszkodom, de nem is nyafogok, nekem is szar az élet, bár lehetne rosszabb is; tegnap közösségi életet éltünk a Kanalas-család férfitagjaival, ők el akarták venni a mobiltelefonomat és a vadiúj kabátomat, én viszont nyomatékosan meggyőztem őket arról, egészségi állapotuk nem mutat már tovább szűzies jegyeket, felosztottuk magunk között a lehetőségeket, most én lettem a sértett, ők meg a sérültek, de tudom, a szerencse forgandó, hát forgatom is, ahogy csak tudom; én nyilván nem leszek költő; az Old Spice is megmondta: „Bizonyíték kell, nem ígéret!” Nem ígérgetek hát senkinek, aki gyorsabb, az nyer, fogat fogért, mondta Kanalas Gergő, de úgy döntöttem, jó nekem a sajátom, az övé sem kell; celeb vagyok én a telepen, tisztelnek, mondhatnám, szinte barátok közt vagyok, és nem félek az ördögtől sem.
Belegondoltam, tudott valamit az a Sekszpír, tényleg rohadt a világ, máig is, bár tollal még sosem nyertek csatát, én is jobban bízom az öklömben, gyorsaságomban, mint a könyvekben, az új urak se jobbak a régieknél, a mai cselédek is rettegő szolgák, hát, a szittya vér már híg, semmi erő, semmi lázadás; napi két feles, este kannás bor, fűtetlen lakás, hús hetente egyszer, csirkefarhát nokedlivel, savanyúság nélkül, közben Barátok közt, Éjjel-nappal Budapest, Magyarország, szeretlek!, kifizetetlen számlák, érszűkület, infarktus, agyvérzés, szerencsés esetben útitárs a kaszás.
Ki emlékszik még a szépreményű Kaya Ibrahimra, meg Josiph Totra, a Duna vizén kincsekkel megrakodtan elúszó Ezüsthajóra, ki értelmezte és ki értette már akkor a jeleket, melyek mára szittya háborúvá teljesedtek, lóháton lobogva, visszafelé nyilazva tankokra, repülőkre, rakétákra, kihízott papok által megáldva a végső csata előtt.
Ma mulatság lesz, rántott hús illata a levegőben, egészkannányi bor, fehér, Aranka is átjön, a szerelem megszépíti az embert, a többi pedig már nem számít.
ÁPRILISI PÁLYÁZAT
április 1, 2025
