séta közben jöttem rá
hogy esőcseppként születtem
egy heves nyári viharban
aznap
villámok szaggatták szét
a sötét eget
az ég fájdalmában
dörgött és sírt
könnyei
a szárazságtól
a megrepedt föld
redőibe hulltak
egy mély repedés
volt a bölcsőm
sok árva lélekkel
osztoztam rajta
majd egy fa gyökerével
magához ölelt
és otthont adott
így lettem falevél
egy magas ágon
majd téli álmok őrzője
az avarban
termőföld
majd zsenge fűszál
szarvas
és végül ember
ember
aki az esőben
mezítláb sétál
hogy ujjait
a repedésekbe fúrva
első emlékeit kutassa
