A téli nap rám fonja bágyatag fényét,
te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen,
tudom – bár nem vagyok látnok – a végét,
itt kopog az öregség – rút banya – szüntelen,
legyintek: viselek még néhány háborút s békét,
míg visszatérsz, s a virágok kinyílnak csendesen.
illatod itt van már, jó hírnökként megelőzött, hallom a hangodat, és örömömben sírni szeretnék, mert te magad vagy a vers, csupa lágy mora, ritmikus éden,
Aranyló fényben úszott sugaras délutánom. Nyár futkosott a roppant Atlanti-óceánon, kedélyes delfin-ifjak a tág teret beúszták s hullámon lovagoltak a hallgatag medúzák. Elszédített a tenger.
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
