Dudás Éva: Tavaszvárás

A téli nap rám fonja bágyatag fényét,
te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen,
tudom – bár nem vagyok látnok – a végét,
itt kopog az öregség – rút banya – szüntelen,
legyintek: viselek még néhány háborút s békét,
míg visszatérsz, s a virágok kinyílnak csendesen.