A szerelem – elmállott kőszikla,
kiszáradt tómeder,
kies holdbéli táj,
lelkem rémült,
odahagyott gyermek vagyok egy árvaházban,
beadtál állami gondozásba
a Kihűlt Szívű Szerelmesek Házába,
itt senyvedek már vagy húsz éve,
s már az emlékek sem óvnak meg
az enyészettől,
nem a test mállik szét,
hanem a lélek,
a semmi körbevesz,
itt várom kopár kősziklák között,
hogy rám szálljon
az éj vigasztaló sötétje.
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük
Mert január végén az égből egy hókristály szemembe zuhan februárban üt fejbe a fagy és márciusban lesz zászlóbottal sántikálás majd áprilisban két szék közé ülök
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
