A szerelem – elmállott kőszikla,
kiszáradt tómeder,
kies holdbéli táj,
lelkem rémült,
odahagyott gyermek vagyok egy árvaházban,
beadtál állami gondozásba
a Kihűlt Szívű Szerelmesek Házába,
itt senyvedek már vagy húsz éve,
s már az emlékek sem óvnak meg
az enyészettől,
nem a test mállik szét,
hanem a lélek,
a semmi körbevesz,
itt várom kopár kősziklák között,
hogy rám szálljon
az éj vigasztaló sötétje.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
