Meguntam már, hogy hiába szolgálok,
Oltalmadba mindig Őt vetted, Uram,
Zengik a nevem lakájok, kufárok,
Az a m á s i k járja mégis az utam,
Rend honol agyamban, művemen átok,
Te csak Őt láttad, égi fény, elsuhant.
Sehol se leltem rá egy igaz hangra,
Azt hittem, elég, ha dolgozom serényen,
Láttam egy fényes csillagot, valaha
Itt járt a Földön, majd eltűnt egészen,
Ennyit kértem csak, az Ő hangját, egy napra,
Reszkettem érte, hogy egyszer elérjem,
Így éltem dicsfényben, de ítélve kudarcra.
