Nincs az az idő,
hogy elfelejtselek,
eleven az emlékezet,
minden rád emlékeztet:
érzem orromban
bőröd illatát,
magamon szemed
sugarát,
szívem szíveddel
dobban,
érzésem nem csitul,
újra és újra lobban,
erős a hitem és a lélek,
a jövőtől melletted
nem félek,
minden nap erősít
a lélekemelő hit.
Az imádság segítsen,
vigyázzon ránk
a jó Isten!
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
