keresem a történetünkben
a többes számot.
papírra írom magunkat,
hogy egy helyen legyünk.
mareggelszexeltünk.
a fülem elnyeli a hangot.
a szádon át veszem a levegőt.
a szomszéd hallja az örömöm.
utána az ágyat is darabokra szedjük.
költözünk. új helyre.
kül ön.
helyettem az ágyat viszed magaddal.
mint egy legyet,
már jóindulattal sem tudtál megtűrni magad körül.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
