Talán elnémult az utca
(vagy csak alszanak mind a fák),
csendet tipegnek galambok,
szél se fúj a korláton át –
pedig dehogy is tűnt zsivaj;
vannak még vörös kézfejek,
melyeknek idegen kilincs,
de a valót mutatják meg.
Ahogy a borgőz nem álom,
a szappan viszont vágy csupán,
nem számít semmilyen nyakék,
csak az, ha nincsen rojt ruhán.
A tetvek már fel sem sírnak,
mint születéskor kisgyerek,
biccentenek a téli fagyra:
bennük akkor is napmeleg!
Amit ígér az egyik, a másik visszavonja. Szállsz és lezuhansz. Így telik tizenhat órád. Reggelre elmúlnak sebeid. Újszülött testem, kezdj új életet! – bíztatod magad.
A görbülő idő harapja létem, alig maradt belőle mára már, de túl megannyi lázitatta vétken beállva csendesen sorára vár. Habár receptet írt reá az orvos,
két golyó egymásnak koccan, üvegszemek más-más nézettel. alufóliába csomagolják, ami felül van, felüfóliába, ami alul. belga bonbonnak álcázzák magukat, a celofán alatt lehetnek keserűek. repedezik
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
