Néha sírok,
ha jó győz a rossz felett;
ha fájdalmat látok,
és semmit sem tehetek;
ha öröm helyett
a gyermekek félnek;
ha lelkemet
megérinti egy ének;
Néha sírok,
ha meghal, akit szerettem,
és nem tudja senki sem
úgy siratni helyettem.
Fáj a hiány, és fáj a gyász,
bennem is meghal valami;
a vég könnyeken át üzen,
és meg kell hallani.
Néha sírok,
ha bűneimre ismerek,
de a lelkem újra felröppen,
mikor letérdelek.
Könnyű leszek,
szállok, mint az álom,
s elhullott könnyemet
gyémántként megtalálom.
Néha sírok,
de elrejtem könnyemet:
mosolyt lássatok
a könnyek helyett.
Befelé sírok,
kifelé nevetek:
rendben vagyok,
nehogy megvessetek.
Néha sírok,
mikor nem kellene,
és semmit se
tehetek ellene.
Talán boldog vagyok:
a sírók boldogok.
Egyszer minden könnyért
ott fenn hálát adok.
