Keresés
Close this search box.

Dénes Ida: Taxiban

Húsz másodpercig voltam utoljára terhes, vagy lehet
volt huszonegy is, nem tudom,
ennyit tartott az út a Dávid Ferenc utcán végig,
a rövid utca rövid terhességet hozott és nekem
semmi közöm nem volt hozzá,
de tényleg,
csak beültem a taxiba a Főtéren, és már
attól összeszorult a gyomrom,
hogy mekkora román kokárda virít a műszerfalon,
na, tőle is megkapom majd, hogy rosszul beszélek
románul,
pedig amúgy elég jól tudok, de van,
akit az akcentus is zavar,
igen, a taxisok erre érzékenyek,
jogukban áll dönteni nyelvtudásról meg
terhességekről is ezek szerint,
ha kell,
nem gondoltam volna,
bevallom őszintén, még én sem,
pedig annyi mindent tapasztaltam már taxiban,
találkoztam Abba videókból angolul tanuló sofőrrel, aki
még véletlenül sem az utat nézte,
csoda, hogy célba értünk, it was a miracle,
és baleset is ért már taxiban egyszer,
az a sofőr sokkot kapott az ütközéskor,
nem vétett semmit,
és nem tudott megmukkanni se,
csak a rendőrségen vettem észre
a személyi igazolványok begyűjtésekor,
hogy ő is magyar.

Húsz másodpercig voltam utoljára terhes,
előtte találtunk a sofőrrel közös gyűlölnivalót,
a feltúrt, lezárt utcákat és az elektromosrollert,
így a taxisnak már nem engem kellett nem szeretnie,
mire a Dávid Ferenc utcához értünk,
túl voltunk néhány történeten,
én elmeséltem, hogy gázolt el a zebrán egy rolleres,
miért nem jelentettem fel, kérdezte a sofőr tőlem,
közben a rádióból bilbiaértelmezés szólt,
a búgóhangú férfi a szív titkait firtatta
és arról értekezett, hogy a hazugság
micsoda teher,
de a megbocsájtás végül mindent felold,
fél füllel ezt hallgattam, közben a taxist,
különben nem tudok válaszolni neki,
de nem velem beszélt már,
egy útjavító munkással egyezkedett,
lehúzta az ablakot teljesen és
azt mondta neki, hogy engedjen át minket, hisz
épp előttünk tette le
az útlezáró táblát és különben is,
kórházba megyünk, sürgősen, mert én a hátsó ülésen
terhes vagyok,
én erre kezemmel eltakartam az arcom,
nem tudom biztosan,
hogy azért, hogy ne röhögjek, vagy hogy
ne sírjak,
az biztos, hogy terhes nem vagyok, de
akkora volnék,
hogy ezt is rámfoghatja, vagy
csak azért, mert nő vagyok, ő meg erős férfi,
aki azt hazudik rólam,
amit épp akar?

Ha terhes lennék, kislányt szeretnék hordani,
mert nem tudom,
milyen az, vagyis de,
pár hónapig azt hitték egyik ikerfiamról, hogy kislány lesz,
ha megszületik,
de aztán megmutatta egyértelműen, hogy
nem,
éppen ő kérdezte tegnap tőlem, mikor a pizsamát vette fel este,
hogy én is tudom-e mozgatni a heréimet,
mert ő igen,
nézzem csak, és úgy szembekacagtam a szegény kis ötévest,
hogy azt sem tudta, mi bajom,
a hétéves bátyja kellett szóljon neki,
hogy dehát anyának olyan nincs is,
én még mindig röhögtem, igen, az vicces volt nagyon,
de ez most nem az, jó lenne megint állapotosnak lenni,
hátha lenne egy kislányom, mint
én anyámnak, neki kettő is jutott,
vajon milyen volt engem hordani, majd a húgom,
más, vagy teljesen mindegy, csak
egészséges legyen,
ezt szokták mondani,
a fiaim haját soha nem fésülöm, mert
rövid, nagyon rövid, azon nincs fésülnivaló,
az én hajam ennyi idősen a fenekemig ért le,
anyám gyorsan fésülte, apám lassan, óvatosan,
ha élne anyám, lehet vállalnék még egy terhességet,
lehet, hogy lenne egy kislányom is,
de persze nem lehet az ilyesmit biztosan tudni,
elképzelni, álmodni, azt szabad,
hazudni, azt nem,
még azt sem, hogy húsz másodpercig terhes legyek,
de vajon nem hazudok-e én, amikor este a pizsama után
anyám hálóvá vékonyodott zokniját húzom magamra fel?

További bejegyzések