Pilinszky Jánosnak
Uram
azért adsz nekem erőt hogy elcsigázz
s megteremted a fényt hogy lássam:
árnyékok árnyéka lehetek csak
Nagy tüzeket gyújtani nem tudok
Uram
rólunk csak énekelhetek rekedt dalos
de lám: perzsel néha a hangom
Nagy vizek sodrában nem élhetek
csak erek patakok sosem a tenger –
Hát ők lesznek az én tengerem
Uram!
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
