Debreczeny György vadvirágcsokrok idején című kötetéről

Debreczeny György legújabb, a DunapArt gondozásában megjelent vadvirágcsokrok idején című kötete a kortárs magyar neoavantgárd és posztmodern líra egyik legizgalmasabb, leginkább zavarba ejtő darabja. A szerző évtizedek óta következetesen építi azt az egyedi poétikai világot, amiben a magaskultúra klasszikus toposzai, a keleti filozófia bölcsességei és a legprózaibb hétköznapi banalitások nemcsak találkoznak, de egyenesen egymásba csúsznak. Ez a kötet egy olyan intellektuális és nyelvi hullámvasút, ami egyszerre készteti az olvasót hangos nevetésre és a létezéstudat megrendülésére.

A kötet címe első hallásra talán idilli, késő romantizált hangulatot sugall, ám aki ismeri Debreczeny líráját, pontosan tudja, hogy a „vadvirágcsokrok” mögött nála mindig ott rejtőzik a létezés fonákja. A versek gerincét a szövegre vonatkozó kollázstechnika és a montázsalkotás adja. A szerző zseniális ritmussal emeli be a költészetbe a fogyasztói társadalom és a bürokrácia legszürkébb nyelvi elemeit: orvosi leleteket, gasztroszkópos diagnózisokat, szakácskönyvi instrukciókat, vagy éppen az internetes rendelések és kategóriaregisztrációk gépies zsargonját.

A kötet egyik legfőbb erénye az a filozofikus mélység, amivel a szerző a legegyszerűbb használati tárgyakat ruházza fel lételméleti státusszal. Nála a „mosogatószivacs” szabad akarattal bír, és az ablakból bámészkodva keresi a végső megtisztulást a tömény ecetben, míg a „sajtos roló” egy éjszakára elhallgató, kiszáradó lírai szubjektummá, egy sajátos lételméleti határhelyzet szimbólumává lényegül át. Ezek a groteszk megszemélyesítések nem öncélú viccek; sokkal inkább a fogyasztói lét elidegenedettségét parodizálják.

A kötet másik meghatározó vonulata a testi törékenység, a betegség és a mulandóság témája. A reflux (GERD) okozta éjszakai fulladások, a kanülcserék és a fegyencruhás temetések naturalisztikus képei éles és fanyar kontrasztot képeznek a versekben szintén sűrűn felbukkanó keleti spiritualitással. Buddha, a Dalai Láma, az imamalmok és a Csenrézi mantrák világa nála nem egy távoli, elérhetetlen misztikum, hanem a konyhai gőzben, a szekrényekben vagy éppen az ingyenparkolókban megvalósuló, profanizált realitás.

Debreczeny György radikálisan szakít a költőfejedelem klasszikus szerepével. Nála a költészet nem egy elefántcsonttorony, hanem egy olyan tér, ahol a „verspor” instant levesként forró vízben oldódik, és ahol az irodalom valódi színtere a vécéajtó becsukódásával vagy a repülőtéri tranzitváró magányával kezdődik.

A vadvirágcsokrok idején egy rendkívül érett, bátor és reflexív kötet. Azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik nem a megnyugtató rímeket vagy a klasszikus esztétizálást keresik, hanem készek szembenézni a modern létezés abszurditásával. Debreczeny bebizonyítja, hogy a költészet mindenhol jelen van; a porban, a lefolyóban, a zöldséges versrétesben és a mindenséget aláíró sasmadár tollában egyaránt. Kötelező olvasmány a kortárs kísérleti líra kedvelőinek.