Keresés
Close this search box.

Debreczeny György: TÜKÖR BEESETT ARCUNK ELÉ

Két csáppal az ismeretlen éjben
vezetékek vérét kiszívni
kanyarogni girbegurba mennyben
a tetszhalott házak sorfala közt
valami keresni nem találni
úgy dideregni mintha fáznék
a jég hátát megsimogatni
visszaköszönni a kutyáknak
akiket a hold is megugat

Felnyergelni a nyugtalan paripát
felnyergelni és itt maradni
elolvadni a tavalyi hóval
valamit keresni nem találni
a fákat nevükön szólítani
az őrülteket anyanyelvükön
öltözni hogyha kell havazásba
a dal ne csak fehér gyolcsing legyen
de égbe röpülő madár
rakétának utolérhetetlen

Tükör beesett arcunk elé
hogy barázdáit jobban lássuk
árkaiba bele ne essünk
arc a magányos tükör elé
valamit keresni nem találni
dobálni automatákba pénzt
ők megbízható bérenceink
hallgatnak mind kinek szólni kéne
mennybe megy aki lezuhan
eb ura kékzubbonyos ég

Magam is iszom örökös mérget
leöntöm vele fehér ingem
ki korán kel csak halált lel
hiába győzi le az acélt
eltemetik a barna földbe
valamit keresni nem találni
tűvé tenni a világot
csak egy szalmakazal miatt
kiégett lepedők aszálya
milyen kalászt fog majd teremni

Az idő farsangi mulatság
felvenni legújabb álarcunkat
kanyarogni girbegurba mennyben
a tetszhalott házak sorfala közt
valamit keresni nem találni
de nem keresve rátalálni
mégis megmérgeződni reggelig
teremteni hazát a füstnek
zsebet a kéznek a késnek
a villamosbérletnek

További bejegyzések